Útleírás

 

Itiner

  • Pilisszentlászló főteréről balra, nyugat felé induljunk a Béke utcán futó Z jelzésen! A túra nagy részében ezt fogjuk követni.
  • Miután a focipályát és az utolsó házakat elhagyva beléptünk az edőbe, az út meredeken ereszkedik, és egy laposabb szakasznál tábla figyelmeztet rá, hogy jobbra indul a Spartacus-ösvény.
  • A Spartacus első szakaszán végigsétálva megérkezünk a nyeregponton álló Jenő-kunyhóhoz. Innen észak felé, a széles erdészeti úton kell továbbgyalogolnunk. De pár méterrel később a Z jelzés hirtelen jobbra, ösvényre fordul. Kövessük az ösvényt a következő kanyargós szakasz végéig, ahol ráfordul egy újabb erdészeti útra.
  • Az erdészeti út ereszkedni kezd. A Z jelek balra, fölfelé kanyarodnak, mi viszont a Z+ jelzést kell kövessük jobbra, lefelé. Így jutunk el az Apát-kúti-völgybe.
  • Az Apát-kúti-völgyben forduljunk balra, és kövessük a P jelzést! Ezen sétálunk el Visegrádra, a buszmegállókhoz és a révhez.

A túráról részletesen

A Visegrádi-hegység egyik belső medencéjében fekvő takaros falu, Pilisszentlászló központjában elhanyagolt, üresen álló épület és gazos placc indít útra a Z jelzésen. Végigmegyünk a hosszú Béke utcán, és ahol az aszfalt földúttá válik, a focipálya mögött megpillantjuk a hegyeket. A legelők túlfelén lévő magaslatok közül a balkéz felőli, az Öreg-Pap-hegy az, melynek oldalában a Spartacus-ösvény fut. Az 1930-as évek óta létezik az útvonal, de hoszú évtizedeken keresztül vadászösvényként hasznosult. Csak 2015 ősze óta találunk a keleti szakaszán jelzett turistautat (van egy továbbra sem megnyitott, nyugati ága is).

Hosszan talpalunk a földúton, helyenként bal felé kilátunk a Prédikálószék hátára. Egy felhagyott kőfejtő után házak mellett sétálunk el, és az utolsónál beérünk az erdőbe. Nagyot változik a táj, hirtelen sötét, hűvös bükkösbe lépünk, és mély vízmosás mellett ereszkedünk a gyökérfonatos ösvényen. A lejtő aljánál jobbra egy tarvágás fénylik, itt figyelmeztet a tábla, hogy a Spartacus-ösvényre lépünk.

A csapás enyhén emelkedik az irtáson keresztül, az újulat peremén eléri az erdőt, majd éles jobbkanyarral átkerül a bércorr másik oldalára. Innentől csak nagyon ritkán, alig-alig emelkedünk. Egyre meredekebbé válik a hegyoldal, csapásunk azonban szűk párkányként vezet előre. Jobbról hamarosan sötét, törmelékes szerkezetű andezitsziklák bújnak elő a talaj alól. Az erdő különösen természetesnek tűnik, mindenhol holtfa hever. Egy kopár hegyvállon ablak nyílik a lombkoronán, és átlátunk a sűrű erdővel fedett Ágas-hegy oldalára. Amint azt láthatjuk is, a Visegrádi-hegység e részére a hazánkban szokatlanul nagy meredekségű lejtők jellemzőek.

A következő éles jobbkanyarnál kezdődik a Spartacus-ösvény legvadregényesebb, felejthetetlen szakasza. Az út parádés vonalvezetésének köszönhetően néhány száz méter alatt annyi arcát mutatja a táj, amennyit ritkán tapasztalhatunk ilyen rövid távon. Az ösvényt a következő métereken az andezitsziklába vájták, a hegyoldal hirtelen majdnem függőlegessé válik. Balra alattunk a Szarvas-lyuk kőgörgeteges vízmosásának vonala rajzolódik ki. A kis völgyecske alaposan beleharapott az Öreg-Pap-hegy oldalába: a túlsó lejtőn világító tisztás mintha már egy másik hegyhez tartozna. Pedig csak a meredeken lefutó szurdokkezdeményt kell megkerülnünk. Átlépünk a medren, és egy suvadás peremére érkezünk.

A lejtőmeredekség - és talán a lezúduló esővíz - miatt több méter vastagon csúszott meg a föld. A turistaút itt sáros időszakban nehezen járható, de a néhány méteres szakasz végén aprócska, sziklába faragott lépcső terel vissza a biztonságos ösvényre. Egy hatalmas andezittorony áll őrt az út fölött. A breccsa a vulkáni kitörésekből keletkezett kőtörmelékek összesüléséből jött létre. A nála puhább kőzetek elkoptak körüle, így most kéményként magasodik fölénk.

Néhány méterrel később kilépünk a zárt erdőből, és egy köves, kopár lejtőszakaszra érünk. Ez a Spartacus-ösvény feledhetetlen, lenyűgöző kilátóhelye. A hegyek szorításában éppencsak feltűnik a Duna szalagja a Szent Mihály-hegy alatt. Körös-körül erdőfedte, élesen kiemelkedő hegycsúcsok fognak közre. Érdekes a tisztás mikroklímája: a sötét andezitsziklák magukba gyűjtik a napsugarak forróságát, és hősugárzóként működve melegítik fel a hegyoldalt. A mostoha életkörülményekről árulkodik az a fa is, aminek derékszögben meghajlott törzse mintha a sziklafelszínből nőne ki. (Valójában persze egy hasadékban talált magának kapaszkodót.)

A Spartacus ismét erdei ösvényen folytatódik. Újabb vízmosást keresztezünk, és hosszú egyenes végén, hűs bükkösben érkezünk meg a Jenő-kunyhó épületéhez. A faház - bár meglehetősen puritán berendezés jellemzi - mindig nyitva áll az erdőjárók előtt. Bent matracokat és felszerelt konyhát, illetve jó állapotú cserépkályhát találunk.

A házikótól észak felé gyaloglunk tovább, néhány méter után jobbra letérünk a dózerútról. Csak eleinte tűnhet úgy, hogy véget ért az ösvény vadregényes része, szerencsére rövidesen újabb kalandos szakaszon találjuk magunkat. A hegyoldal annyira meredekké válik, hogy csak egészen csenevész kis fásszárúak kapaszkodnak benne, ettől bozótosabb jellegűre vált az eddigi szálerdő. Újra sziklába vájt csapáson haladunk, majd némileg oldalra billent, csúszós méterek teszik próbára az egyensúlyérzékünket.

A Spartacus itt azonban tényleg véget ér: balra, egy erdészeti útra fordulunk, leírunk egy S-kanyart, és ereszkedésbe kezdünk. (Ahol az S-kanyar első hajlásán túl vagyunk, és rövid egyenes következik, balra, a fák között átviláglik a fény. Érdemes a napvilágot követve fölsétálni a kis tisztásra, illetve picit tovább, egyenesen, mert kb. 30-40 méterre innen, egy kopárosról pazar kilátást kapunk a szurdokszerű Szent László-völgyre, illetve balra, a némiképp megszelídülő Apát-kúti-völgyre. Egy szikláról még a Nagy-Villám kilátója is megmutatja magát.)

Az erdei utat a Z jelzés egy kanyarnál balra elhagyja (kitérési lehetőség a Bányatető-kilátóhoz, Visegrád felé), mi pedig a Z+ jeleket követve legyaloglunk az Apát-kúti-völgybe. Átkelünk a hatalmas kövekkel bélelt patak gázlóján, és balra fordulva a P jelzésre váltunk.

Egyik oldalt a meder, másikon a hatalmas fenyőiről felismerhető Bertényi Miklós Füvészkert és az Ördögmalom Erdei Étterem kísérnek. Egy zúgóval ékesített sziklaszoros a völgy aszfaltút előtti korszakának képét őrzi. Ám ezzel még nem ért véget a természeti ékességek sora: kicsivel lejjebb, bal felé korlát hívja fel a figyelmet az Ördögmalom-vízesésre. Érdemes leereszkedni és közelről is megcsodálni a zúgót, illetve az örvénylés által kicsiszolt medencét.

A kissé hervadt látványt nyújtó Apátkúti-halastó után véget ér a természet, és átadja helyét az épített környezetnek. Hosszas, egyenes utcaséta végén érkezünk meg Visegrád Duna-partjára, a rév kikötőjéhez és a buszok megállójához.